Indiai státusszimbólum - A mangó
Mumbai híres Crawford-piacának bejáratánál Arvind Morde kissé hajszoltnak tűnik: tetőzik a mangószezon. Szól a telefon, egyik ügyfele Németországba akar küldeni egy láda mangót, ajándék lesz az indiai születésű karmester, Zubin Mehta számára. Egy további ládát Svájcba, egy harmadikat Szingapúrba szánnak az újabb telefonálók.
A 66 éves kereskedő minden rendelést gondosan beír a noteszába. Családja már 92 éve árusít mangót a Crawford-piac árkádjainak egyazon íve alatt, és Morde jól tudja, hogy bárhova is vessen egy indiait a sorsa, a mangó fogyasztása igazi gyönyörűséget fog okozni neki. Nem hiába tartják a gyümölcsök királyának a kontinensnyi országban.
A helybeliek azt mondják, hogy Indiában csak két szezon létezik: a monszuné és a mangóé. Az előbbi esője felfrissíti India földjét, a mangó pedig segít abban, hogy megújítsa az indiaiak lelkét.
Formalinba tették
A mangó az irigység, a vágy és a vetélkedés tárgya, ugyanakkor új státusszimbólum is az ország újgazdagjai számára. Még a diplomácia eszközének is számít a világ e részén. (Régi történet, hogy a pakisztáni külügyminiszter a kínai "kulturális forradalom" zűrzavaros idejében egy kosár mangóval állított be Mao Ce-tung kommunista vezetőhöz, aki a csemegét az egyetemek vörösgárdistáinak, lelkes híveinek adományozta. Mao ajándékát a diákok azonban nem ették meg, hanem hosszú vita után formalinba tették )
A mangó szeszélyes gyümölcs. A szezon csak mintegy száz napig tart, a változékony, kiszámíthatatlan időjárás nagy mértékben befolyásolja a termés minőségét: szinte mindig bizonytalan válsághangulat övezi.
Mumbaiban, India pénzügyi fővárosában az idei időjárás a nyugati Konkan-parton termő Alphonso fajtát sújtotta. Az árak az égbe szöktek, mivel a korai időszak hideg volt, és ezért kevesebb mangó termett, ami meg beérett, az is kisebb lett a szokásosnál. A hiányosságot ilyenkor India más vidékeiről importált fajtákkal szokták ellensúlyozni - csakhogy Mumbaiban sokan csak az Alphonsóra esküsznek. Újdelhiben viszont a fogyasztók más, észak-indiai fajtákat kedvelnek. Ahány szövetségi állam, annyiféle mangó járja az országban.
Nem csoda, hogy az árak vadul ingadoznak, és az indiai gazdagok számára presztízskérdéssé válik, hogy mihamarabb mangót tehessenek az asztalra. Hajdanán az Alphonso és a többi fajta április táján jelent meg a piacon, ma egyes árusoknál már februárban feltűnik: tucatja 1700 rúpiáért (több mint 100 lejnek megfelelő összegért). A szezon derekára az ár 500 rúpiára mérséklődik.
"Sokféle mangóevő létezik. A korai fogyasztók az újgazdagok, náluk a presztízsről van szó" - mondta Morde a The New York Times című amerikai lap tudósítójának.
Árgus szemekkel figyelik a sorsát
A férfi apja 1920-ban alapította a kereskedést, akkor, amikor Mumbai neve még Bombay volt, India pedig a brit birodalom része. Ma ő foglalkozik az eladással, testvére, Rám pedig a beszerzéssel. Az idén várható forgalmat 10 millió rúpiára becsülik. Sok nagyvállalat szerepel vevőik között, így a legjobb mangók kiválasztása kulcskérdés. "Olyan ez, mint a gyémántkereskedelem. Csoportosítjuk őket, kiválogatjuk a legjobb minőségűeket" - magyarázta a kereskedő.
A bolt nemzetközi forgalmát a világ minden táján élő indiai diaszpóra lendíti fel. Indiában évente mintegy 15 millió tonna mangó terem, ez a világtermésnek mintegy 40 százaléka. A szakértők szerint 40 és 60 között mozog a kereskedelemben forgalmazott fajták száma. Az exportőrök nagy mennyiséget szállítanak az Öböl-országokba, amelyekben mintegy 6 millió indiai dolgozik, és egyes hazai fogyasztók arra gyanakszanak, hogy a legjobb mangókat eleve külföldön értékesítik a termelők a magasabb ár reményében.
Egy gasztronómiai szakíró szerint a nagyobb Alphonsókat exportálják, úgyhogy a hazai komoly fogyasztók saját beszerzési forrásokat kutatnak fel Mumbai térségében. Az indiai média árgus szemekkel figyeli a gyümölcs sorsát, decemberben például aggódó cikkek parentálták el a Thane ciklon nyomán a dél-indiai termést. "A jégeső elverte a mangókat! A hideg idő lemészárolta a mangót" - gyakoriak voltak az ilyen címek.
Egyék csak a gyümölcsöt, de közben lélegezzenek mélyen!
A mangó gyakran szerepel filmekben, 2010-ben például egy marathi nyelvű film címét (Haarpus) adta. Az irodalomban pedig olyan sűrűn emlegetik, hogy Rána Daszgúpta indiai író egy ízben egyenesen arra szólította fel társait, hogy hagyjanak már fel a "szári- és mangóregények" sorozatgyártásával.
A mangószezon vonzereje olyan nagy, hogy egyes külföldön élő indiaiak kifejezetten a gyümölcs érésére időzítik hazalátogatásukat. Nemzedékek számára családi emlék az édesanyák figyelmeztetése, amely szerint túl sok mangó fogyasztása pattanásokat okozhat. Mumbai egyik rádióadóján egy guru műsorában a szezon idején az első kérdés arra vonatkozott, hogy miként lehet pattanásmentesen mangózni. A lelki tanácsadó tudta a választ: "Egyék csak a gyümölcsöt, de közben lélegezzenek mélyen és igyanak sok vizet!"
Az egyedüli erő, amely eddig képes volt ellenállni a mangó vonzerejének, alighanem az amerikai kormány: az indiai mangóra vonatkozólag különböző okokból évtizedeken át behozatali tilalom volt érvényben. Kivételt csak akkor tettek, amikor John F. Kennedy elnök díszvacsorát adott az amerikai látogatáson járó Dzsaváharlál Nehru indiai vezető tiszteletére: ekkor engedélyezték Alphonso mangók behozatalát - igaz, csak azzal a feltétellel, hogy a gyümölcsök magjait utólag elégetik.
2008-ban azonban, amikor a két ország úttörő megállapodást kötött a polgári célú atomenergiáról, az egyezséget megédesítette egy amerikai engedmény: engedélyezték az indiai mangó behozatalát, ezért emlegetik az ügyletet "mangó atomért" egyezménynek.
Az amerikai behozatal persze így is nehézkes, annyiféle feltételt szabott Washington. Ez pedig azt jelenti, hogy Arvind Morde egy valakinek bizonyára nem tud mangóval kedveskedni. A fiáról van szó, ő ugyanis az amerikai Massachusetts államban él.
